Férfi vagyok, és óvó bácsiként dolgozom
Baranyai Kata cikke – She.hu
Férfi vagy női szakma? A mai világban a nő és a férfi már egyenrangú. Legalábbis, ami a pályaválasztást illeti. Nincs megtiltva egy nőnek, hogy masiniszta vagy esetleg villamosmérnök legyen. És ez a másik nemre is igaz. Egy férfi is álmodhat magának kvázi “nőknek fenntartott” hivatást.
Férfi egy női pályán? De mi a helyzet a gyakorlattal? A való életben is felnőttünk volna a feladathoz, hogy a hivatásokat ne nemek szerint osztályozzuk? A fenti kérdéseim megválaszolásához Juhász Péter óvodapedagógus segítségét kértem. Lássuk, hogy milyen egy negyven feletti férfi szemüvegén keresztül ez az igencsak nőiesnek kikiáltott szakma!
– Mennyire meglepő egy férfi jelenléte az óvodában? A gyerekek hogy fogadnak? És a szülők? A kolléganők?
“A gyerekek még nagyon elfogadóak. Ők nem tudják, hogy – szemben az északi népek gyakorlatával – a magyar társadalomban nem megszokott, hogy férfi óvó bácsi is legyen. Egyáltalán nem csinálnak belőle ügyet. Olyan szülőről sem tudok, aki másik csoportba íratta volna a gyermeket, amikor megtudta, hogy férfi az óvodapedagógus. Eleinte előfordul, hogy van némi meglepetés, de ez hamar elmúlik. Főleg, ha már a beszoktatásnál látják, hogy megvan a közös nevező a ”kicsi indiánokkal”.
Végül is, ha belegondolunk, akkor a hagyományos családmodell szerint is apa és anya van. Férfi és nő. Nincs benne semmi szokatlan, hogy férfi is kiviszi pisilni a kislányt és a kisfiút is.
Ez a második ovi, ahol a pályafutásom alatt dolgozom, de szakmai konfliktust leszámítva nem akadt problémám a kolléganőimmel. Persze kezdetben egy kicsit furcsa, egy kicsit szokatlan a jelenlétem. Talán még zavarba ejtő is az elején, de azt hiszem, ez nekik nehezebb, mint nekem. Próbálom humorral megkönnyíteni számukra a beilleszkedésem folyamatát.”
– Harminc felett tetted le a voksod a hivatásod mellett. Így nem lehet azzal vádolni, hogy fiatalon, esetleg meggondolatlanul ugrottál fejest a szakmádba. Mi volt a háttérben?
“Egyszerűen annyi, hogy 18-20 évesen még nem tudtam, hogy mi lenne az, amit egy életen át szívből tudnék csinálni. Az akkor még kötelező sorkatonaság tette fel az i-re a pontot. Fegyveres szolgálat helyett szociális munkát végeztem. Gyerekek mellé kerültem. Előbb iskolába, majd sérült, ovis korú gyerekekhez. Nem volt könnyű ennyi mindent megélni olyan fiatalon, de elemi erővel hatott rám. Tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Ugyanakkor a zenei pálya is nagyon vonzott. Így előbb a zeneiparban teljesedtem ki, majd elvégeztem a főiskolát, és mára ötvöztem a kettőt. Létrehoztam az Óvóbácsi zsongodáját, ahol Németh Miklós zenepedagógussal, óvodapedagógusként zenélek gyerekekkel, gyerekeknek és felnőtteknek.”