Juhász Péter óvódapedagógus

Sokan kérdezték tőlem, miért lettem pedagógus?

Miután egy évet eltöltöttem egy korai fejlesztő központban, (ma: EGYMI) csak idő kérdése volt, mikor mondom ki azt, hogy a pedagógiát választom hivatásul. Azon szerencsések közé tartozom, akik már harmadéves főiskolai hallgatóként egy Montessori óvodában kezdhettek dolgozni. Ott, a legnagyobb támogatást, szakmai segítséget, és a módszer megismerését kaptam útravalóul. Lakóhelyem változása miatt Székesfehérváron gyakorlom hivatásom mindmáig. A közel egy évtizedes pályafutásom alatt volt alkalmam tapasztalatszerzésre vegyes, illetve homogén korcsoportban, valamint más-más szociokulturális környezetből érkező gyermekekkel is. Ma nem alaptalanul halljuk sokszor, hogy a gyermekek mások, mint régen, bár jómagam inkább sokszínűnek jellemezném őket. Ezért, mivel velük, értük dolgozom, hivatásom alappilléreiként két dolgot neveznék meg. Az egyik a gyermek megismerése, hisz ez adja a differenciált nevelésük alapját, a másik pedig a reflektív pedagógiai gondolkodás. Ez utóbbi a módszertani felkészültségem mozgatórugója.

A fent említett sokszínűségből adódóan az innovatív pedagógiai gondolkodás elengedhetetlen feltétele a mai óvodáskorú gyermekek egészséges fejlődésének. Ezalatt nem csak a technikai eszközök fejlődését értem, hanem a folyamatos megújulást és a lehetőségek keresését is. Az erre az elvre épített tartalom adja műsoraink gerincét.

Előadásaink során az értékteremtés, az értékátadás az elsődleges szempont. Törekszünk a játékos képességfejlesztésre, hagyományőrzésre, és az innováció megvalósítására is. Egyik kedvenc gitárművészem, Paco de Lucia szavaival élve: “Miközben játszom, egyik kezemmel mindig az újat keresem, míg a másikkal állandóan a gyökereimbe kapaszkodom.”

Pin It on Pinterest