„Nagy kihívás ennyi nő között dolgozni”

Kovács Anikó cikke – csalad.hu

Nagy kihívás ennyi nő között dolgozni. Többet legózik és ügyesebben barkácsol, mint a kolléganői, a hajfonásban viszont még van mit gyakorolnia. Juhász Péter egy szem óvóbácsiként dolgozik a székesfehérvári Gyöngyvirág óvodában, és a legkevésbé sem lepődött meg, amikor azt kérdeztem tőle: hogy bírja ennyi nő között?

Péter egy 14 csoportos óvodában tölti a munkanapjait, ahol 52 alkalmazott van, és rajta kívül csupán egy férfi erősíti a csapatot, de az illető teljesen más területen tevékenykedik: a karbantartásért felel. Úgyhogy beszélgetőtársamat óvóbácsiként csak női munkatársak veszik körül, de mint mondja, annak idején felkészült erre a nem szokványos helyzetre.

–  Aki férfiként óvodapedagógusnak áll, az tudatosan választja a hivatását, sosem egy hirtelen jött ötlettől vezérelve kerül erre a pályára – magyarázza. –  Az, hogy óvóbácsiként jó eséllyel csak női munkatársaim lesznek, semmiképpen nem tartott vissza, és egyáltalán nem befolyásolta a döntésemet annak idején. Egyszer csak jött egy hívás, egy érzés belülről, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom… Tisztában voltam azzal, hogy egy óvodában jellemzően nők dolgoznak, így amikor 2015-ben ide kerültem, nem ért meglepetésként, hogy én vagyok az egyetlen férfi kolléga.

„Egy kicsit megbolygattam az állóvizet”

Mint mondja, a beilleszkedéssel nem volt gondja, a kolléganők részéről nem érzett ellenállást.

–  Tény, hogy meg voltak lepve, amikor megtudták, hogy csatlakozom a csapathoz. Azt nyilván tudták, hogy léteznek férfi óvodapedagógusok, de arra valószínűleg nem számítottak, hogy nekik is lesz egy férfi kollégájuk – idézi fel a kezdeteket.  – Az azért érződött, hogy az érkezésemmel egy kicsit megbolygattam az állóvizet. Hozzá kellett szokniuk ehhez a helyzethez. Ez inkább nekik lehetett nagy kihívás. Hozzáteszem, a miénk egy kimondottan népes intézmény, hatalmas alapterülettel, és ebből adódóan nem is találkozom mindegyik kolléganővel, úgyhogy relatíve nem olyan vészes a „nőuralom” (nevet). Viszont vannak nevelési értekezleteink, ahol mindannyian részt veszünk és beszélgetünk egymással. Nem azt mondom, hogy mindenkivel ugyanolyan jóban vagyok, nyilván ez nem lenne reális. Egyébként meg nehéz is itt a barátságot elmélyíteni azokkal, akikkel távol dolgozunk egymástól. Az ebédlőben van alkalmunk beszélgetni, de akkor is inkább a közvetlen környezetemben dolgozó kolléganőkkel társalgok.

Miben különbözik a kolléganőitől?

Amikor azt kérdezem tőle, mi az, amit másképp csinál, vagy amihez másképp viszonyul, mint a munkatársnői, mosolyogva válaszol.