“Egy óvó bácsinak semmi sem gusztustalan” – négy óvó bácsi, sok gyerek

Óvó bácsi – Óvó bácsik!

Ki hinné, hogy ha egy asztal mellé ültetünk négy férfit, órákig tudnak a gyerekekről, a gyereknevelésről beszélni? “Te hogyan fegyelmezel?” “Mit csinálsz, ha agresszív?” “Neked is nehéz volt megszokni, ahogyan beszél?” Náluk ez teljesen természetes, hiszen óvó bácsik. Négyen a közül a körülbelül hetven férfi óvodapedagógus közül, akik jelenleg Magyarországon dolgoznak.

Miközben egy tangópáros esetében egyértelmű, mennyire mást tud a nő, mint a férfi, az óvodapedagógusoknál ez messze nincs így – még ha a női túlsúly a pályán arra is engedne következtetni, hogy ez a nők terepe. Már jó ideje nincs így: hetven férfi pedagógus dolgozik a magyar ovikban – közülük néggyel beszélgetünk.

Mind a négyen más háttérrel indultak, de az elhivatottság közös bennük.

Juhász Péter a 3. kerületi Gyermeksziget Montessori Óvoda Mosolygó Tagóvodájában kezdte a harmadik óvodai évét. Tizenkét éve polgári szolgálatosként dolgozott egy általános iskola első osztályában. Az ott töltött másfél év után egy Korai Fejlesztő Központba került, ahol egy évet töltött óvodáskorú Down-szindrómás és autista gyermekekkel. Ekkor került közel a gyerekek világához.
Mielőtt jelentkezett a főiskolára, énekelt, zenélt, meséket írt. “Ha nem oda kerülök polgári szolgálatosnak, talán ma nem itt vagyok” – elmélkedik.

“Egy óvó bácsi mindig tudatosan választja ezt a pályát, nálunk ez sosem csak egy adódó lehetőség” – mondja Rigler Zoltán, azaz Zoli bácsi, aki tavaly vonult nyugdíjba, miután több mint harminc évig dolgozott óvodapedagógusként, illetve óvodavezetőként a 17. kerületi Robogó óvodában. Magyarországon az elsők között ment el apaként gyesre, ami a nyolcvanas években enyhén szólva is kirívó volt. Mosott, főzött, büfiztetett, mellette a készülő házukban parkettázott, festett, bútort szerelt. Amikor lányai nagyobbak lettek, rájött, hogy még többet, még mélyebben szeretné megismerni a gyermeklelket, így jelentkezett a főiskolára, ahol “végig szívatták”. Régi munkahelyén, az egykori Tankönyvkiadó Vállalatnál még a pedagógiában, pszichológiában jártas kollégák részéről is szembesült előítéletekkel a férfi családon belüli szerepvállalásával kapcsolatban. Felesége azonban – aki mindig is többet keresett nála – mindvégig támogatta a terveit. Az óvodába, ahol a pályáját kezdte, kimondottan azért vették fel, mert férfi volt. A gyerekek kitörő örömmel fogadták. Óvodavezetőként minden évben tartott apás szülői értekezletet azért, hogy játékra (a játék szeretetére, játékismeretre, a játékvásárlás szempontjaira) tanítsa az apákat, a fiúk neveléséről beszélgessenek és csocsózzanak.